Az 1970-es árvíz után árterületté nyilvánítanak és gáttal vesznek körül öt községet (Nagygéc ,Csenger, Garbolc, Kishodos, Nagyhodos) és az ott élőket kitelepítik. A film a Nagygécen maradó néhány család sorsát muatatja be egy műemlék kutató csoport segítségével
rendező: Gulyás Gyula
Gulyás János
operatőr: Gulyás János
gyártó: Balázs Béla Stúdió
gyártási év: 1978-80
film hossza: 85 perc
Ám ennél jóval többnek kell lennie egy műnek. Kivált, ha a maga szándéka szerint is olyan igényes, mint a Gulyás Testvérek új filmje, a mintegy két órás időtartamú Azért a víz az úr. A „történet” igen egyszerű: a Szamos-közben olyan többszáz milliós gátat építettek az (esetleges jövőbeli) árvizek ellen, amely öt falut – Nagygécet, Komlódtótfalut, Garbolcot, Nagyhódost és Kishódost – egy majdani2árterületbe” zár. Következésképp ezeket a településeket tovább nem fejlesztik, építési tilalmat rendelnek el, és az öt falu lakóinak mintegy 1350 embernek lassanként el kell költöznie. Ez a „helyzet” amelynek vizsgálatára a film alkotói vállalkoztak, s igyekeztek minden ága-bogát megmutatni. Azokat, akik nem akarnak elmenni; azokat, akik fájó szívvel, de elhagyták otthonukat; azokat, akik élnek az elköltözést megkönnyítő segélyekkel,de visszajárnak földjüket művelni, és sorolhatnám tovább az intézkedő hivatalnokok bemutatásáig, az elhagyott területre „bevonuló” vadásztársaságig, de talán sohasem érnék a végére. Sokféle helyzetű, sokféle alkatú és szemléletű ember kavarog ebben a filmben;mind megannyi sors, büszke igazával felparázsló igazságtalanságaival, régi és mai gondjaival. Mert nem csak árvizek de történelem kavarta- sodorta vidék ez, ahol sok minden megrakódott az emberek lelkében. Ezért is oly keserű, hogy hiányzik a művészi rendező elv, vagy a „megvilágosító” dráma Gulyás Gyula és Gulyás János dokumentumfilmjéből. Igaz, van benne szociográfia (legalábbis szociográfiának mondott valami) rogyásig, sőt műemlékvédelem is, csak éppen arra nincs módunk, hogy megtudjuk: mi és merre mozdul az „Azért a víz az úr” című film által feltérképezett helyzetben. De szólhatott volna az állampolgárok és az állampolgárokra vonatkozó, de nélkülük meghozott döntések, drámai következményiről, (az alkotók kitartóan szimpatizálnak azokkal, akik a végsőkig maradni akarnak házaikban, földjükön), ám ez bizonyos válogatást, anyag-koncentrációt igényelt volna; ezt sem tették a film készítői, mert, és ez is kiolvasható a műből, tartottak attól, hogy egy ilyen fajta sűrítés megbontja a tények hitelességét, leegyszerűsíti a helyzet bonyolultságát. Maradtak tehát a hűvös tárgyilagossággal kezelt tények, amelyek harmadát szívesen fölidézném, megnézném, meghallgatnám újból, s amelyek többségére már nem is emlékszem.
A „hagyományos” (mármint a BBS hagyományihoz hű) dokumentumfilmek kategóriában következetesen és konokul folytatja útját gulyás János és Gulyás Gyula. Tiszteletre méltó ez a konokság és az idő múltával: Gulyásék elérték hogy dokumentumfilmesként váltak ismertté a köztudatban, megingatva azt a szemléletet, amely még tíz-húsz dokumentumfilm után is elsőfilmesként üdvözli a játékfilmmel először jelentkezőt. A Vannak változások, a Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni, a Ne sápadj! a közönség szélesebb rétegeiben váltottak ki visszhangot. E filmekből (s a most nem felsoroltakból) dokumentumfilmes életmű látszik kibontakozni. S ezen már az sem változtat, ha a Gulyás-testvérek mostantól kezdve már csak játékfilmeket készítenek.
Dokumentumfilmjeiket sajátos alkotói attitűd jellemzi, amire ők maguk a ”filmszociográfia” elnevezést tartják legmegfelelőbbnek. Vállalják (helyenként modorosnak ható jelenetekben is) hogy a filmkészítés, a valósággal való megismerkedés folyamatába beavatják a nézőt, hogy filmjeikben a forgatás jelenetei s maguk az alkotók is szerepelnek. Egy általában objektív és tárgyilagos megközelítést feltételező filmezési módszer bizonyos konvencióit elvetve ők hangsúlyozottan vállalják szubjektív emberi mivoltukat. Ezzel együtt szenvedélyességüket és indulataikat. A feltárt valósághoz viszonyuk, a bemutatott jelenségről alkotott véleményük része, alkotó eleme a filmnek. Ez többnyire a tények alig észrevehető átrendeződését vonja maga után. Gulyásék szenvedélyessége plebejus töltésből táplálkozik. Rendszerint eleve iogazat adnak annak aki a körülmények bonyolult