A dokumentumfilm főszereplője Medve Alfonz, aki 1963-tól nyolc évig volt termelőszövetkezeti elnök Domaházán. Elnöksége alatt fellendült a termelőszövetkezet. 1971-ben a népi ellenőrzési bizottság vizsgálata alapján eljárást indítottak ellene azzal az indokkal, hogy olyan esetben is felvett tsz árkiegészítésként bizonyos állami juttatást, amikor az nem illette meg. És bár már az elsőfokú tárgyalás idején módosították az erre vonatkozó törvényeket, ezt a miskolci bíróság nem vette figyelembe. Végül a csaknem másfél évi előzetes büntetését a Legfelsőbb Bíróság arányosnak mondta vétkességével. Ügye még sokáig foglalkoztatta a domaháziakat. Medve Alfonz az élettől kapott pofonokat sikeresen állva, mindig újra tudta kezdeni, s kijelenthette: “Nem sápadunk, ez a fő. Le a kalappal, dolgozunk, míg bírunk.”
Filmünkkel azokhoz fordulunk elsősorban, kik nemcsak képes de tudnak és szeretnek is töprengeni, meditálni a dolgok, tények alakulásán, direkt vagy rejtettebb összefüggésén, itt és hogylétünk meghatározóin, hogy felismerve törekedhessünk a szabadságra. Nap mint nap. Ennek a történő történelmünknek letéteményese hősünk, a domaházi MEDVE ALFONZ, ki még úgy tudja megélni, megnevezni , legelemibb dolgokat, hogy élve az életét, példázza is egyben – a film általrögzitetten is – jelentőségét, egyedi voltában féktelen konkrétságában annak messze túlmutató jelképiséget ad. Így nem egyszerűen egy modellált fikció révén tekinthetünk vissza korunkra, helyzetünkre, hanem épp fordítva egy auto-nóm, belülről szerveződő sors teremt magakörül permanensen rendet, tudván teszi, – ha nem is verbálisan – ezt a habitusara, fizikai-lelki alkatára mért feladatot, muszáj – Herkulesként, olykor a “lássuk Uramisten mire megyünk ketten! vehemenciájával elébevágva az eseményeknek. Úgy véljük élete, s annak az a szakasza, mit “közösen” éltünk, – e film készítése közben – alkalmas annak a kettős kötöttségének a felvillantására is, melyben nemcsak a dolgok hatottak rá, nemcsak az élet ment át rajta, de ő is átment az életen, helyzetet, helyet teremtve magának, Önnön típusának, kivel még nemigen találkoztunk korunk “valóságát” feltérképező alkotásokban. Tisztelgés is ez a munkánk, elsősorban Ő előtte, s a hason-szőrü-nehéz-életüek előtt, a közvetlen és tágabb környezet előtt, mely kinevelte, védte, táplálta is őket, láthatatlanul is meghatározóként.
Mindezek láthatóvá tételére vállalkoztunk.
Gulyás Gyula – Gulyás János
Nívódíj (1983)
rendező: Gulyás Gyula
Gulyás János
operatőr: Gulyás János
gyártó: Társulás-MTV
gyártási év: 1981
film hossza: 116 perc