1956-os deportálások a Szovjetunióba
Későbbiek folyamán meg fogom
mondani annak az orosz tisztnek a nevét, akit a Tűzoltó utcában megfogtak. Ez már a békeidőben volt. Tehát akkor, amikor tulajdonképpen megkezdtük az újjáépítést, már azon gondolkodtak az emberek, hogy kezdjük meg a munkát… Ez már másodika, november elseje, másodika… (…) Ezt elmondta, mikor megtalálták nála az igazolványt, (…) hogy hát ő tulajdonképpen felderítő, jönnek az oroszok, támadni fognak hajnalban, és ezeket a személyeket viszont keresik, és ezeket azonnal, ha megfogják-kinyírják. (…) akiket nem találtak, hát ugye nem tudták lelőni. De viszont: akiket megfogtak, kenyérállás közben kirántottak a sorból embereket, 42 éves embert, 15 éves gyereket és az Iparművészeti Múzeumnál – a Kinizsi utcánál, majdnem a sarkon, – ott kivégeztek… 9 főt. Tehát 4-én és 5-én. Mi történt 6-án, hogy megszűntek a kivégzések? Attól a perctől kezdve, hatodikától, már akit megfogtak, begyűjtötték őket, és utána 7-én megindult az első szállítás Oroszországba. Itt kezdődtek a deportálások, és az az érdekes, hogy két napig az elfogottakat kivégezték – valami történt közben, és hetedikétől megkezdték a deportálásokat. Akit fegyverrel a kezében megfogtak, Nagy Imrére hivatkozva, Nagy Imre statáriális rádióbejelentésére hivatkozva kint. Szovjetúnióban nagyon-nagyon sok embert halálra ítéltek.Jómagamat is halálra ítéltek. Minket, tizennyolcan, akik kimentünk, azt mind a tizennyolcat halálra ítélték…”
r, fk, op, v: Gulyás János, rip: Szerdahelyi Szabolcs, Gulyás János
Szereplők: Szlama Árpád, Bük János, Richter József, Bán Ferenc
rendező: Gulyás János
operatőr: Gulyás János
gyártó: Videográfia
gyártási év: 1996-97
film hossza: 120 perc