A dudari leventéket, jóllehet semmi bűnük nem volt, elvitték a Szovjetunióba, ahol különböző táborokban sínylődtek. Voltak, akik soha nem tértek haza, voltak, akiknek sikerült hazatérni, de a kínokat elfeledni soha nem tudták. A film egyik szereplője, Gulácsy Lajos, munkácsi lelkész, aki velük együtt volt a szibériai lágerekben, nagyon fontos “üzenetet” mond valamennyiünknek a film szomorú “történetei” kapcsán: “Igen… Hát most tulajdonképpen fennáll ez a kérdés: toroljuk meg a múltat, vagy bocsássuk meg? Nem könnyű ez a kérdés. Na most én, mint egyházi ember amondó vagyok, hogy bennünket a megbocsátás vezessen. A harag, a megtorlás az olyan, mint a lánc, egymásba fonódnak a szemek, és amit én megtorlok, azt egy bizonyos idő múlva más is meg fogja torolni. Ez a megtorlás továbbmegy, egy ilyen ördögi kör: Szemet szemért, fogat fogért. Az embernek meg az a feladata, hogy ez az ördögi kör megszakadjon, ne legyen folytatása ennek. Te gonosz voltál, de én nem leszek az. Hogy ne legyen jogcím majd egy következő generációnak megint megtorolni a sérelmeket.” Mert sérelmek mindég vannak, voltak, és sajnos lesznek, de nemcsak a háborúkban, hanem a “békés hétköznapokban” is, és hogy hogyan kell kezelni a kis és nagy sérelmeinket, erre tanít meg bennünket az egykori lágerlakó, Gulácsy Lajos…
Dudaron hat 17-19 éves levente megszökik a nyilasoktól, s szüleik tanácsára beállnak egy bakonyi ellenálló brigádba, hogy a további elhurcolások alól felmentést kapjanak. Részt vesznek a kiképzéseken, gyakorlatokon, majd a fegyvereket elássák és mindenki visszatér falujába. Körülbelül egy hónap múlva, ’45 áprilisában egy lista (egyesek szerint feljelentés) alapján összeszedik őket. Az elásott fegyvereket is megtalálják és rövid tárgyalás után 10-15 és 20 év büntetést kapnak. Szibériában különböző bányákban dolgoznak, de a fogság mindenféle borzalmainál is szörnyűbb a köztörvényesek terrorja.
Kritikusok díja
rendező: Gulyás Gyula
Gulyás János
operatőr: Gulyás János
gyártó: Dialóg
gyártási év: 1987-89
film hossza: 177 perc