A hat részes szociográfia a helyi Pávakör tagjain keresztül feltárja az ott élők sorsát, a TSZ-ben dolgozók, az ózdi üzembe eljárók, a fiatalok helyzetét, az egyház, a párt, a KISZ és a tanács működését.
- Domaházán végigmenni nem merek … (44 perc)
- Domaházi híres legény … (60 perc)
- Domaházi torony, de messzire ellátszik … (54 perc)
- Domaházán nem jó lakni … (52 perc)
- Az a híres domaházi menyecske… (62 perc)
- Domaházán kidobolta a bíró… (82 perc)
rendező: Gulyás Gyula
Gulyás János
operatőr: Gulyás János
gyártó: MTV
gyártási év: 1978-79
A második csatornán, a késő esti órákban hat héten keresztül láthatták a nézők Gulyás Gyulának és Gulyás Jánosnak az MTV megbízásából készített új dokumentumfilmjét. Szakértőjük Kozák Gyula szociológus volt. A híres, s ellentéte reakciókat kiváltó, vitákat kavaró penészleki monográfia ihletéséből készült Vannak változások… című, nagy időközökben felvett, szenvedélyes és célratörő filmjük után új megközelítési móddal, epikusabb és differenciáltabb tolmácsolással éltek az újból meggondolkoztatásra ítélt közönség elé. Céljuk – a valóság feltárása, rögzítése és dokumentumszerű bemutatása – nem változott. Szemmel láthatóan megmaradtak nyitott filmkészítési módjuk mellett; az alkotók ebben a filmben is elő-elő tűnnek egy-egy pillanatra. A szereplők viselkedéséből következtetve itt is mellőzték a rejtett előkészítést, a művileg előállított spontaneitást, vagyis a lehetőség határain belül viszonylagos objektivitásra, őszinteségre, demokratikus nyíltságra törekedtek.
A hat rész mindegyikét egy-egy központi téma köré csoportosították az alkotók, de mivel „minden mindennel összefügg”, a falu társadalmának szinte mindegyik jelentős problémája, jelensége – különböző intenzitással – jelen van a résztémák mindegyikében. Ez a nagy tömegű információ rend kívül érdekes nem csak az érdeklődő néző, hanem a társadalom- tudományokkal kutatók számára is. A néprajzkutató örömmel nézi a hagyományos munkák és jelenetek megörökítését, amelyek spontán, funkcionálisan jelentkeznek a filmben. Látunk kézzel való vetést, boronálást, aratást, kaszálást, disznóölést, birkanyúzást, elletést, állatvásárt, szénahordást, gépi és kézi favágást, stb… Bár ezeknek a munkáknak a nagy része a hagyományos termelési szinthez tartozik, jelentkezése mindig megokolt; hiányt, kényszermegoldást, illetve kiérlelt módszert, észszerű megoldást jelent. A film egyik vitathatatlan erénye, hogy megmutatja azt a bonyolult termelési szerkezetet, amely az általános elmélet és a helyi gyakorlat ellentétéből és összefonódásából született. A falu mikro-társadalmának képéből a legplasztikusabb és egyben a legáltalánosíthatóbb jelenség a hatalmi struktúra bemutatása. Úgy tűnik fel, két nagy csoport van: a hatalmon lévők s a nem lévők (az alárendelt kifejezés nem egészen fedi az utóbbi csoport helyzetét). A film nem csak szavakkal, hanem jelenetekkel mutatja be ezeket a közösségeket. A zárszámadást követő vacsorán külön szobában mulató vezetők és hivatalos vendégek, a vadászház vendégei, gesztusok, mosolyok is dokumentálják az ellentétek és presztizsharcok mellett is összetartó csoportot. Ez a csoport determinál, akció-és tudati szinten egyaránt: az egyik okos kritikusból a film végére okosan hallgató vezető lesz.
A szociológusnak és a néprajzkutatónak egyaránt bőséges anyagot nyújt a film a különböző magatartásformákról. A tétova öregek gesztusai, szavai, évszázados múltba engednek visszapillantani. Az Ózdra beköltözött fiatal munkás vitatkozik, kockáztat, igaza érdekében, a Népszavához fordul panaszával. E két magatartás között számtalan az átmenet, amelyek közül kiemelkedik Medve Alfonz állatvásári jelenete, ahol az eladó klasszikusan bevált, az elődök által kiérlelt viselkedését, sztereotípiáit, valódi és egyben műindulatait s a vevők többféle reakcióit mutatják be az alkotók. Kitűnő részlet. A mai falu egyik általános zsákutcáját is megörökítették: a Domaházán is megtalálható, megalomániába esett házépítőt, aki szavakkal nem igen tudja megindokolni tettét: a ház jövendő gazdája egyetlen fia is tétován felelget. A téesz zárszámadása nyilván nem a különböző magatartások bemutatása miatt került be a filmbe, mégis kitűnő alkalom tanulmányozásukra, kiváltképpen összevetve az egyháztanács ülését bemutató részletekkel. A téesznél oldottabb a hangulat, de célratörőbb a szöveg és lezserebb az öltözködés, míg az egyháztanácsra összegyűlt férfiak ünnepélyes öltözéke, illedelmesebb, merevebb mozdulatai, óvatosabb fogalmazásai egy patriarchálisabb légkört tükröznek, ahol még egy anekdotára is jut idő.
Végezetül szeretném leírni csekély kifogásaimat. A legalapvetőbb a film terjedelme s felosztott formája közti ellentmondásra vonatkozik. Bár szakmailag a film érdekelt a TV-ben csak egy-két részletet tudtam megnézni, s így természetesen csak jobb és kevésbé jó jelenetek sorát érzékeltem, összefüggés nélkül. Amikor együltömben mind a hat részt végignéztem, akkor jöttem rá, hogy milyen szerencsétlen volt a részeket ilyen nagy időközökkel levetíteni, hiszen így éppen a film legnagyobb értéke, a jelenségek és helyzetek közötti összefüggés, a problémák többoldalú megvilágítása vált semmissé.
A Magyar Televízió Közművelődési Főosztálya megbízásából 1978-79-ben forgatott egy 6 részes riportfilmet Gulyás Gyula és Gulyás János, amely „Domaházi hegyek között” címet viseli. Központjában a helybeli pávakör tagjai állottak, rajtuk és kapcsolataikon keresztül mutattak be egy körképet a falu helyzetéről, életmódjáról. Most a MAFILM Társulás Filmstúdió és az MTV Közművelődési Főosztályának koprodukciója keretében körülbelül 110 perces vetítési idővel rendelkező filmszociográfiát forgatnak ismét Domaházán „Csak a hegyek nem találkoznak” címmel. Sokan Domaházát amolyan isten háta mögötti településnek képzelik. Ez részben – földrajzi helyzetét tekintve – igaz is. Azonban több százra tehető az országban a hasonló helyzetű falvak száma, melyekben elsődlegesen geopolitikai hátrányok miatt olyan zárványszerű képződmények jöttek létre melynek örülhet az etnográfus, vagy más társadalomkutató, de az ott élők az átlagosnál többet áldoznak akárcsak életszínvonaluk szinten tartására is.