A rákospalotai Leánynevelő (javító) Intézetben, az akkori igazgató, Ferenczi György kezdeményezésére létrehoztak egy “leányanya” részleget, elsősorban abból a meggondolásból, hogy azt az “ördögi kört” megszakítsák, amelybe az állami gondozott lányok kerülnek. 15-17 évesen (de elég gyakran már 13 évesen is) teherbe esve vagy elvetetik gyermeküket, vagy amennyiben vállalják a szülést, (arra is vannak példák, hogy elhagyják vagy megölik) a kisgyereknek újra állami gondozottként kell életét elkezdenie, egészen 18 éves koráig. A filmet három leányanya portréján keresztül kezdtem el forgatni. Egyikőjük, a szüleit nem ismerő, állami gondozottként felnövő, Szitai Edit egy fővárosi szociális lakáspályázaton testvérével, Csabával és kisfiával, Sanyikával elnyert egy hatodik kerületi, udvari, szoba-konyhás lakást, Ők váltak központi hősökké, és a helyzet: a lakáshoz jutás, a költözés, az első napok ismerkedési, “betanulási” helyzetei, azaz az “önálló, kinti élet” elkezdése egy szociális munkás, Mary segítségével.
rendező: Gulyás János
operatőr: Gulyás János
gyártó: K and G Bt. és Videográfia
gyártási év: 1995
film hossza: 93 perc
riporter: Granasztói Szilvia
Szereplő: Szitai Edit, Szitai Csaba, Szitai Sanyika
Roma Fesztivál, Klenovec [Klenóc], különdíj (1996), Együttélés Fesztivál, oklevél (2008)
